msl - Vénusz projekt

Vénusz Projekt

A Vénusz Projekt egy közel egy évtizede készülő, egymással összefüggő vizuális rendszer, amelyben Vénusz alakja különböző mitológiai és technológiai állapotokban jelenik meg. A Paradicsom mítoszával kezdődik, majd a digitális erotikán és az online vágy mechanizmusain keresztül fokozatosan egy transzhumán jövő felé halad.

A sorozaton belül Vénusz először Évaként jelenik meg, majd Lilithként, végül ismét Évaként, ugyanazzal az arccal, de eltérő jelentésrétegekben, különböző technikai eszközökkel és más vizuális kontextusokban.

Paradicsom / Éva
Digitális vágy / Lilith
Poszt-paradicsomi, transzhumán átmenet / Éva

Paradicsom / Éva

Ezt a munkámat az iPhone logója inspirálta. A hipotézisem az, hogy ez az alma ugyanaz, mint amelyik a Bibliában is megjelenik, az isteni tudás szimbólumaként. Ahogyan az Édenből földi világba száműzettünk, úgy lépünk át az organikus létezésből a virtuálisba, ugyanazon szimbólumot a kezünkben tartva. Az első vázlat eredetileg egy iPhone-tok grafikai terveként indult, Botticelli Vénuszával (1485–86), mint Éva, és Michelangelo Dávidjával (1501–04), mint Ádám. Mindkét mű Firenzében készült, talán a reneszánsz két legismertebb alkotása, ugyanakkor témáik két eltérő gyökerű forrásból táplálkoznak az európai kultúrtörténetben.

Vénusz a görög–római, míg Dávid a zsidó–keresztény hagyományokat képviseli. A nyugati ember természetfelettihez, tudományhoz és egyénhez való viszonya e két eredet összeolvadásából születik meg – a sötét középkor után – a reneszánszban, amikor Európa ismét felfedezte az antik világ technikai és szellemi eredményeit, és az egyént a kollektíva mellé helyezte. Szerintem valami hasonló történik napjainkban is. Egyfajta modern reneszánsz küszöbén állunk, ahol az antikvitás hedonizmusát a kereszténység önmérsékletével, a technikai fejlődést pedig az organikus létezéssel kellene összeszinkronizálni egy szimbiotikus együttműködésben. Mindennek a középpontjában az archaikus férfi és nő áll, akik kapcsolatának újradefiniálásra hasonlo módon válik szükségessé. A szexuális forradalom, a monogámia válsága, a patriarchátus megingása és a feminizmus egyre nagyobb térnyerése mind ennek az átalakulásnak a részei. Az információ korában, az okostelefonok megjelenésével ezek a folyamatok egyre inkább felgyorsulnak, és talán nagyobb változást idéznek elő a nemi szerepekben és a férfi-nő kapcsolatában, mint az ismert történelem során bármikor korábban. később, az itt látható iPhone-tervem után rajzoltam Ádám és Éva mögé az Édenkertet, ugyanis valaki szerette volna ezt a motívumot megrendelni tőlem, de nagyméretű, fekvő formátumú olajfestményként. Éppen ekkor fejeztem be a két éve tartó Botticelli Vénusz születése reprodukcióm festését (az erről készült videó a lap alján megtekinthető), így az a lehetőség, hogy ugyanabban a stílusban fessem meg ugyanazt az alakot, de saját kompozícióban, nagyon érdekesnek tűnt számomra. Az rögtön nyilvánvaló lett, hogy úgy tudok az álló rajzból fekvő formátumú festményt készíteni, ha mögé teszem az Édenkertet. Ugyanakkor szerettem volna az így hozzárajzolt formáknak is szimbolikus tulajdonságokat adni.

Az rögtön nyilvánvaló lett, hogy úgy tudok az álló rajzból fekvő formátumú festményt készíteni, ha mögé teszem az Édenkertet. Ugyanakkor szerettem volna az így hozzárajzolt formáknak is szimbolikus tulajdonságokat adni. Az emberi és állati alakok – a galamb kivételével – mind asztrológiai szimbólumok, melyek az időszámítást és ezzel a halandóság kezdetét jelképezik. Az egymással való küzdelmük pedig a paradicsomi béke végét. Éva a Szűz, Ádám pedig a Kígyótartó (a 13. csillagjegy, amelyet még használtak a reneszánszban, más néven Hermész). A Mérleg a kínai zodiákusban a sárkány, amely a kép közepén helyezkedik el. A többi csillagjegy nyugati állatövi ábrázolásban, balról jobbra haladva a képen: Kos, Oroszlán, Bika, Nyilas, Ikrek, Skorpió, Rák, Vízöntő, Bak, Halak. A növények egy olyan permakultúrás rendszer szerint vannak elrendezve, amely képes a legtöbb mezőgazdasági területen fenntartható módon paradicsomi állapotot létrehozni. (Ehető erdő, „food forest”, amelyben nincsenek kártevők vagy gyomok, mert minden része a rendszernek, amely arányaiban önmagát szabályozza. Ember- és környezetbarát termesztési mód, mert nem igényel ásást, gyomlálást, öntözést vagy vegyszerek használatát.) A képen felismerhetők: alma, füge, szőlő, mangó, görögdinnye, őszibarack, cseresznye, narancs, pálmák, ciprusok, málna, ribizli, csalán, kannabisz, kokacserje. Élő növények tanulmányozása (vagy ültetése) után rajzoltam őket, mindegyik botanikailag pontos, ténylegesen működő permakultúrás kertek alapján. Az Évához közeli virágok, mint a rózsa vagy a liliom, pedig Vénusz-szimbólumként is ismertek.

Cím: A modern pár bukása az organikus létezésből.
Technika: Ez a kép úgy készült, hogy digitalizáltam a 100x50 cm-es rajzomat, majd felnagyítva kinyomtattam egy 200x100 cm-es vászonra, és 3 vékony rétegben olajjal újrafestettem.
méret: 200x100 cm
év: 2024

A tanulmányrajz elkészítése több mint 6 hónapot vett igénybe. Először ceruzával rajzoltam, amit egy alulról megvilágított üvegre helyeztem (mint a régi animációs filmeknél), és utána tollal húztam át, 100 × 50 cm-es méretben. (Ez a folyamat a fenti galéria második képén látható.)

Digitális vágy / Lilith

A vallásos prostitúció legkorábbi formái Mezopotámiában alakultak ki az i. e. 3. évezredben, a termékenységistennőhöz kapcsolódó rítusok részeként. A nők templomokban szolgáltak, és ez a szolgálat vallási kötelességként szexuális aktusokat is magában foglalhatott. Ezt a gyakorlatot nem tekintették erkölcstelennek; épp ellenkezőleg, társadalmi megbecsülést hozhatott. Ez a hagyomány később elterjedt a föníciaiak körében is, akik tengeri kereskedelmük révén a Földközi-tenger térségében mindenfelé magukkal vitték a kultuszt — Karthágóba, Ciprusra, Máltára, Szicília és Rodosz szigeteire. A szertartás különféle formái ezekben a térségekben fennmaradtak, gyakran a házasság előtti vallási szolgálat részeként. A későbbi görög és római vallásban a keleti istennők alakjai Aphroditéval és Vénusszal olvadtak össze, és bár a gyakorlat részben átalakult, több mint két évezreden át fennmaradt.

Két klasszikus görög szerző is beszámolt a témáról: Hérodotosz (i. e. 5. század) Babilonban figyelt meg egy ilyen szokást, míg Sztrabón (i. e. 1. század) szintén megemlíti, hogy a nők rituális célból felajánlották a testüket. Bár ezek a források a gyakorlat későbbi, hellenizált formáját tükrözik, fontos történeti megerősítést nyújtanak a keleti eredetű vallási hagyományok hosszú távú fennmaradásáról.

A Mozaik 330 különböző rajzból áll, amelyek a legnézettebb felnőttoldalak videóinak előképei (thumbnails) alapján készültek. Az ókori vallásos prostitúció és az internetes pornográfia párhuzama különösen érdekes annak fényében, hogy a hagyomány szerint az istenek halhatatlanok, és erejük a hozzájuk intézett imák és áldozatok számától és mélységétől függ. Az egyik hipotézis a képpel kapcsolatban az, hogy ha valami képes összegyűjteni azt a szexuális energiát, ami a pornóval az online térbe áramlik, akkor valószínűleg ugyanaz az istennő az, aki ezt már az ókorban is megtette.

Az első 330 rajzot fekete filctollal készítettem kis méretben (6×6 cm), 2014 és 2016 között. Ezekből a rajzokból készült az első mozaik (a felső fotón). 2016 és 2024 között további 220 rajzot készítettem vékonyabb tollal, több részlettel, árnyalással és nagyobb méretekben (8×8 cm – 20×20 cm). Ezeknél a rajzoknál olyan előképeket használtam, amelyeken nincs nemi szerv, sőt, még női mellbimbó sem. A korábbi rajzok közül 110 is megfelelt ezeknek a kritériumoknak, így ismét 330 rajzból állt össze a második mozaik.

részletek:

cím: Venus Hub
technika: 1. oldal: pasztellrajz , 2. oldal: digitalizált filctollrajzok opál PET fóliára nyomtatva
méret: 29x42cm
év: 2020

Ez egy kétoldalas kép: az egyik oldalon Vénusz arcának rajza látható egy 100 éves papírlapon, a másik oldalon pedig ugyanaz az arc filctollrajzokkal van újraalkotva, átlátszó lapra nyomtatva. Az összhatás akkor teljes, amikor ablakhoz vagy fényforráshoz elé helyezik.

Az alsó képek a rajzolási folyamatot és a hátoldalt mutatják. A felső képen elöl van a rajz, mögötte a nyomat; az alsón ennek a fordítottja.

Poszt-paradicsomi, transzhumán átmenet / Éva

Az ipari forradalom utan szép lassan eljutottunk oda, hogy a tárgyak egyedisége elveszett a tömeggyártással, és szerintem valami ilyesmi történt az emberrel is. Ahogy egyre materialistábban kezdtünk gondolkodni, és az „énünket” ezekbe a fröccsöntött tömegtermékekbe helyeztük, fokozatosan elgépiesedtünk. Ennek a metaforája számomra ezen a képen a Terminátor. Az érdekes az, hogy így megint egyfajta kollektíva kerül az egyén fölé — azonban már nem természetes, organikus módon, hanem mesterségesen, mechanikusan. Az okostelefon és az ugyanolyan szelfik a közösségi média felületein szerintem ennek a folyamatnak katalizátora illetve a célegyenese. Az érzelmekkel nem rendelkező, de intelligens gép, amely a telefon mögül figyeli a még organikus, teremtett embert — számomra egy új isten létrejöttét jelenti. Egy olyan istenét, aki valóban képes számon tartani minden szívdobbanásunkat, és ha már eléggé elgépiesedtünk, a végzetünket is meg tudja jósolni. A mosolya nem valódi — ahogy nárcisztikus szelfiké sem, csak nincs bőr az arcán így annak hat.

cím: Terminátor szelfi
technika: olaj, vásznon,
méret: 120x100cm
év: 2025

terminátor részletfotók:

cím: Venus Drops
technika: olaj vásznon,
méret: 110x160 cm
év: 2022

Ennek a festménynek az érdekessége, hogy egyetlen ecsetvonás sincs rajta. Egy meleg nyári napon fekete festéket fröcsköltem egy fehér, a földre fektetett vászonra. Pollock technikáját használtam, de ugyanakkor figuratív ábrázolásra törekedtem.

Amikor a fenti pornómozaik kockáit rajzoltam meg álmomban, nem gondoltam volna, hogy valaha reprodukciót fogok festeni – főleg nem azt, hogy pont Botticelli Vénuszát, ami az alapja volt a Venushub című munkámnak. Ugyanakkor pont az a mozaik generálta a lehetőséget, ugyanis amikor bent ültem a galériában, ahol a kép lógott, Leonardo naplóját olvastam. Épp annál a résznél tartottam, ahol azt tanácsolja a tanítványoknak, hogy ha gyorsan akarnak fejlődni, másolják nagy mesterek munkáit. Pár perccel később valaki belépett a galériába, ugyanis az utcáról nézve a mozaik egy klasszikus mű hatását keltette, amit csak fokozott a régi keret, amiben ki volt állítva – és ő olyasmit keresett. Persze közelebbről látva már nyilvánvaló volt a különbség, de elkezdtünk beszélgetni, és egy ponton azt mondta nekem, hogy ő a klasszikus dolgokat gyűjti, de vannak olyan műtárgyak, melyek nyilvánvalóan nem eladók, és azokhoz viszont olyan művészt keres, aki megfesti azt neki tökéletes egyezésben, múzeumi minőségben. Majd megkérdezte, ismerek-e ilyen művészt. Azt válaszoltam, hogy ha kicsivel korábban kérdezi, azt mondom: nem – de most úgy érzem, megfogadva Leonardo tanácsát, én lehetek az a valaki. Vermeer Gyöngy fülbevalós lánya volt az első reprodukció, másfél évet dolgoztam rajta, és utána álltam neki a Vénusznak az eredeti, 300×170 cm-es méretben. 2019-ben kezdtem festeni Magyarországon, és a pandémia kezdetén, 2021-ben át lett szállítva Bécsbe, ahol később az aranyozást végeztem. Végül 2023-ban tudtam befejezni, az Albertina mellett egy műhelyben, ahol a múzeum számos képét is keretezték. Nem tudom pontosan, hány munkaóra, de másfél évet minimum dolgoztam rajta. A folyamatot az alábbi YouTube-videón lehet megtekinteni.